|
A hagyomány úgy
tartja, hogy maga Szent László király rendelte el egy kis
kápolna építését a Boldogságos Szent Szűz tiszteletére ezen a
helyen, miután csodás módon megmenekült az őt üldöző seregtől.
Jóllehet konkrét történelmi bizonyítékok nincsenek arra nézve,
hogy valóban Szent László építtette volna a kápolnát, a régészet
is igen ősinek, román korinak (XII-XIII.sz) vallja a főoltár
mögött meghúzódó kegykápolnát. Ehhez az ősi kápolnához építették
a méreteiben is impozáns barokk templomot, megőrizve ezzel az
évszázadok homályába burkolózó kápolna épületét. A török
pusztítás idején egyrészt a rejtettsége biztosította a kápolna
fennmaradását, másrészt pedig az, hogy a Koránt ismerő hívő
muzulmánok tisztelettel viseltettek Jézus szülőanyja, Mária
iránt, akinek tiszteletére emeltetett a kápolna. Éppen a
kanizsai basáról maradt fenn az a történet, hogy 1690 előtt
betegsége idején egyik keresztény túszát elküldte ide a
kápolnába, hogy imádkozzon az ő gyógyulásáért. Amikor a rab ezt
kényszerűségből megtette, a török basa meggyógyult. Ekkor
személyesen is eljött ide, megkeresztelkedett, sőt, díszes
pajzsát itt hagyta a kápolnában, adományképpen. Eddig a
történet. Ezt a pajzsot egyébként még 1780 körül is látta a
ferences tartományfőnök, Kósa Jenő.
A ferences szerzetesek 1694-ben jöttek ide, amikor
Széchenyi Pál, a veszprémi püspök rájuk bízta az addigra már közismertté
vált zarándokhelyet, „amely helyet a nép Szentlászlónak nevezte”. „Számos
csodát” említ a püspök a megbízó levelében, amely csodák Szűz Mária
közbenjárására történtek. Ettől kezdve a hívő emberek mind a nagyobb
Mária-ünnepeken, mind pedig Szent László király ünnepén nagy számban
érkeztek a kegyhelyre, ahol a ferences barátok fogadták őket. A török
pusztítás – köztük a hitbeli károk – után a katolikus egyház
újjászervezésében is kiemelkedő szerepe volt a helynek és az itt szolgáló
ferenceseknek.
A barokk
templomot 1714-ben kezdik építeni és 10 esztendő alatt készül el, jóllehet
egyes belső munkálatok még jóval tovább húzódtak. A templom megépülését
Zala vármegye és számtalan gazdag nemesi család (pl. Zichy, Széchenyi)
segítsége, adománya tette lehetővé. A püspök 1734. június 20-án szentelte
fel a templomot. Jellemző az akkori ferences barátok lelkesedésére és
egyszerűségére, hogy az Isten házának építésébe akkor fogtak bele, amikor
saját maguknak még nem volt rendháza, hanem családoknál, ill. egyszerű
viskókban laktak. A rendházukat csak 1724-ben kezdik építeni és 1736-ra
fejezik be.
A templom alatt
kriptát is kialakítottak az építők, egészen 1811-ig ide helyezték végső
nyugalomra az elhunyt szerzeteseket. Ezután a Kálvária dombot használták
temetkezési célra a ferencesek.
Többször
okozott súlyos kárt a templomban a villám és a vihar, pl. 1774-ben, ami
után hat évig dolgoztak olasz mesterek a károk helyrehozatalán. Egy
emberöltővel később, 1820-ban éppen pünkösdhétfőn történt baj: a vihar
tönkretette az összes ablakot. Majd 1874-ben olyan óriási villámcsapás
sújtotta a tornyot, tetőt, hogy a templomboltozat teljesen összedőlt, a
rendház pedig lakhatatlanná vált. Többek között Deák Ferenc személyes
adománya (2000 forint) tette lehetővé a rendbetételt.
A templom belső
berendezése az évszázadok folyamán nem sokat változott, hiszen a szobrok
és oltárok döntő többsége egyidős a templommal, vagyis közel háromszáz
éves. A fa- és szobrászmunkák nagy részét ferences szerzetesek végezték. A
magyarországi barokk művészet kiemelkedő alkotása a templom, különösképpen
a színek és formák szemet gyönyörködtető összhangja miatt. A főoltár
közepén lévő festményen a templom védőszentjének, Szent László királynak
alakját láthatjuk. Ezen a képen nem harcoló, vitéz lovagként, hanem
országépítő királyként, igazságot osztó bíróként van ábrázolva Szent
László. A templomnak nyolc mellékoltára van, ezek közül csak a Lourdesi
Szűz Mária oltár nem barokk alkotás. A szószék, jóllehet az 1910. évi
felújítás alkalmával számos díszétől fosztották meg, ma is a templom egyik
legszebb, művészileg talán a leggazdagabb alkotása.
A
búcsúszentlászlói templomot hazánk legszebb templomai között tartják számon,
amely békés nyugalmával százezrek számára adott már lelki erőt és vigasztalást
az évszázadok alatt. |
|